tubica

és kész,

kész a kép,
fényárban úszik a szem.
szép,milyen szép,
pedig rég vak már, azt hiszem.
ha lát is, csak sötétet lát,
napfényben csillogó éjszakát,
fényárban úszó sötétet lát, ha lát...
egy hang,
hal hang,
szavakban fürdik a száj.
és még,
még elég,
hogy beszél, mert szólni muszáj.



/k.l./

örökké elmegyünk pedig sehol se várnak ránk

és mindig csak képeket hagyunk magunk után
az utcán patkányok rohannak
ez a pillanat örökké tart majd
vaku villan, gyönyörü vagy
kezedben olvadó fagylalt

/m.j./

a világ eredete

gustave courbet